Töltőkocsik - indítás

Létrehozva 30.11.-0001 (Frissítés 05.10.2026)

A cikk tartalma

• Ólomakkumulátor – felépítése
• Ólom-akkumulátor – tulajdonságok
• Autóakkumulátorok karbantartása és töltése – eljárás
• Az autóakkumulátorok leggyakoribb meghibásodásai
• Mit érdemes tudni az indítássegítésről

Ólom-akkumulátor – felépítése

Manapság a leggyakrabban használt autóakkumulátorok ólom-savas, hígított kénsavval töltött típusok. Az ilyen autóakkumulátor alapját két ólomlemez (pólus) képezi, amelyeket szigetelő elválasztó választ el egymástól. Ez egy akkumulátorcellának az alapja. Az akkumulátor celláit ezután sorba kapcsolják. Az akkumulátor celláinak száma határozza meg az akkumulátor végső feszültségét – leggyakrabban 12 V vagy 24 V. A cellák lemezeinek mérete határozza meg az akkumulátor kapacitását. Az autóakkumulátorban töltés és kisülés során kétirányú kémiai folyamat zajlik, amelyet a következő képlet fejez ki:

_{PbSO4 H2O PbSO4 ↔} Pb _{2H2SO4 PbO2}

ahol a jobb oldali nyíl a töltési folyamatot, a bal oldali nyíl pedig a kisütési folyamatot jelöli. Töltéskor a kénsav koncentrációja nő, az elektrolit sűrűsödik. Kisüléskor viszont az elektrolit hígabbá válik. Ezek, többek között, az autóakkumulátor töltöttségi állapotának nagyon jól felismerhető jelei. Az autóakkumulátor töltöttségének további jele a feszültsége.

Ólom-savas akkumulátor – tulajdonságok

A töltési folyamat elején az akkumulátorcellák feszültsége 1,75–2,2 V, az elektrolit sűrűsége pedig 0,95–1,15^{g/cm3 .} A töltés középső szakaszában az egyes cellák feszültsége 2,2–2,45 V-ra nő, az elektrolit sűrűsége pedig 1,25^g/cm³. Ettől a pillanattól kezdve az autóakkumulátor úgynevezett „forrni” kezd: a szulfát bomlása mellett elindul a víz elektrolízise hidrogénre és oxigénre. A tökéletes állapotú autóakkumulátor végső feltöltési jelei (csatlakoztatott töltő mellett): az egyes cellák feszültsége 2,7–2,8 V. Ebben a fázisban a töltési folyamat befejeződik, és ezután már csak a víz elektrolízise folyik tovább.

Ebben a fázisban az autóakkumulátor belső ellenállása is a legalacsonyabb (kb. 0,001 Ω). Ez nagyon fontos az indításhoz. A töltöttségi szint csökkenésével ez a belső ellenállás emelkedik, ami az indítási áram csökkenését eredményezi. Az elektrolit hőmérsékletének csökkenése szintén gyorsan növeli az autóakkumulátor belső ellenállását. Mivel egy hagyományos benzinmotor indítási árama kb. 70–130 A, az autóakkumulátor belső ellenállásának értéke rendkívül fontos: minél alacsonyabb, annál jobb az indításhoz.

Az autóakkumulátorok karbantartása és töltése

A mai modern autóakkumulátorok többsége feltöltött és feltöltött állapotban kerül forgalomba. Az ólomakkumulátorok azonban az úgynevezett önkisülésnek vannak kitéve, ezért fontos, hogy ha az akkumulátort nem töltik fel menet közben, akkor időnként töltővel töltsék fel. Még egy jó állapotú akkumulátor is körülbelül 3 hónap alatt magától lemerül.

Általános ajánlás szerint az ólom-autóakkumulátorokat I (A) = 0,1 C (Ah) árammal kell tölteni, ahol C az akkumulátor címkéjén feltüntetett kapacitás. Természetesen nagyobb árammal is lehet tölteni, de csak addig, amíg az akkumulátor gázképződést nem mutat, utána az áramot csökkenteni kell. 

Ha elhanyagolják az akkumulátor töltését, és az hosszú ideig lemerült állapotban van, fennáll az úgynevezett „szulfátosodás” veszélye áll fenn, ami egy nehezen visszafordítható jelenség, amelynek során ólomszulfát-kristályok rakódnak le az ólomlemezekre, és az akkumulátor tulajdonságai alapvetően megváltoznak.

A szulfátosodott akkumulátor fő jellemzői a következők: a cellák gázképződése röviddel a töltés megkezdése után, a megnövekedett kapcsfeszültség az akkumulátoron röviddel a töltés megkezdése után, a töltés során bekövetkező korai felmelegedés, valamint az autóakkumulátor kapacitásának gyors csökkenése. Mint már leírtuk, a szulfátosodás nehezen eltávolítható jelenség, néha azonban részben megszüntethető ismételt, nagyon kis áramerősségű töltéssel

_Inab (A) = 0,05–0,025 × C (Ah)

A töltés ezután nagyon hosszú, és az akkumulátornak a töltés végén a fentebb már leírt, teljes feltöltöttségre utaló jeleket kell mutatnia.

Az akkumulátor szulfátosodása gyakori oka a töltőkkel kapcsolatos reklamációknak, amelyek automatikusan kikapcsolnak a teljes feltöltés elérése után. Mint már fentebb említettük, a szulfátosodott akkumulátor a töltés megkezdése után röviddel megnövekedett feszültséget mutat a kapcsokon, és az automatikus töltő ezt az akkumulátor teljes feltöltődésének értékeli. Ebben az esetben nem a töltő, hanem az akkumulátor hibájáról van szó.

Az autóakkumulátorok leggyakoribb hibái

A szulfátosodáson kívül az ólomakkumulátorok leggyakoribb hibája az úgynevezett cellarövidzárás. Ezt az akkumulátorcellák lebomlott ólomlemezeiről leváló vezető iszap lerakódása okozza, amely rövidre zárja az ellenkező polaritású cellalemezeket. Az akkumulátor belső ellenállása ekkor jelentősen megnő, az akkumulátor teljes kapcsfeszültsége pedig kb. N x 2 V-val csökken, ahol N a hibás cellák száma. Ha ilyen akkumulátorhoz csatlakoztatunk egy töltőt, a töltő aránytalanul nagy áramot ad le, vagy a túláramvédelem kikapcsolja. Az ilyen hibás akkumulátor továbbra sem használható.

A másik leggyakoribb hiba a lemerült akkumulátor befagyása és az azt követő burkolat repedése. Az ilyen károsodást csak az akkumulátor környezetbarát ártalmatlanítása oldja meg.

Mit érdemes tudni az indítás segítéséről

Az első alapelv szerint felesleges és káros a hibás, pl. rövidzárlatos akkumulátorral történő indítás. Amikor az indítóforrást ilyen akkumulátorra kapcsoljuk, az indítóforrás energiájának (áramának) nagy része a hibás akkumulátorban veszendőbe megy. A második alapelv, hogy soha ne használjunk indítássegítőt csatlakoztatott indítóakkumulátor nélkül. Ez nem vonatkozik a saját akkumulátorral rendelkező indítássegítő eszközökre!!

A segédindítást többnyire fagyos időben alkalmazzák, amikor természetes fizikai folyamatok következtében az ólomakkumulátor az alacsony elektrolit-hőmérséklet miatt alacsonyabb kapacitással és nagyobb belső ellenállással rendelkezik, mint például 20 °C-os hőmérsékleten, még akkor is, ha normálisan feltöltött.

Mit kell ellenőrizni az indítóforrás csatlakoztatása előtt? Amint azt fentebb már említettük, az akkumulátornak működőképes állapotban kell lennie, nem lehetnek súlyos hibái (pl. rövidzárlatos elem stb.). Ellenőrizni kell a járműben az akkumulátor csatlakozókapcsait. A kábel kapcsának és az akkumulátor érintkezőjének közötti átmenet nem lehet oxidálódott, és szorosan meg kell húzni. Ha ez a feltétel nem teljesül, az akkumulátor érintkezőin jelentős átmeneti ellenállás lép fel. Az indítóforrás bekapcsolásakor, amikor az akkumulátor rövid ideig megnövekedett feszültségnek van kitéve és feszültségkiegyenlítőként működik, az akkumulátor érintkezőin fellépő átmeneti ellenállás miatt túlfeszültség juthat be az autó elektromos hálózatába. Ez különösen kedvezőtlen körülmények között károsíthatja az autó elektronikus berendezéseit.

Ezt a veszélyt kizárólag az indításfunkcióval rendelkező, impulzusvezérelt töltők képesek kiküszöbölni, például a Telwin – Startronic és Digistart modellek, amelyeknél a túlfeszültség kialakulását elektronikusan megakadályozzák.

És most maga a segédindítás eljárása. A segédindítás elindítása előtt „élessze fel” az akkumulátort úgy, hogy körülbelül 10–15 percig magasabb töltési áramra kapcsolja. Ezután indítsa el a segédindítást, és kezdje el az indítást. A segédindítást a lehető legrövidebb időre, 3–5 másodpercre korlátozza. Ha a motor ennyi idő alatt nem indul be, tartson körülbelül 2–5 perces szünetet, amely alatt ismét feltöltse az akkumulátort megnövelt töltési árammal, majd ismételje meg az indítást.